Kerestem a megfelelő alkalmat, hogy el mondjam… De ilyen nincs.
Meglátogattuk bestimmel a kis babás barátnőnket és csak azon voltam, hogy ezt most letoljuk. Egy rég várt baba felett nem beszélünk ilyenekről, nem sírunk, örülni kell.
Egy beszélgetésben mondjuk nem igazán van ideális helye és ideje annak, hogy elmondd, téged szexuálisan zaklattak gyermekkoromban.
Várok, beszélünk mindenféléről falun élő baratnőmmel, egyre idegesebb vagyok aztán egyik pillanatban már nem bírom tovább.
Erre a nagy megmondó azt mondja reflexből: Végre akkor már tudod. Tudod, hogy nem a te hibád.
Kicsit hiányolom az együttérzést, de ő mindig ilyen és valójában igaza van. Az a felszabadító felismerés, ami a fájdalom mögött van csakugyan megjelenik.
Nem az én hibám. Nem én vagyok a válogatós, aki magasra teszi a mércét. Aki nem tud alkalmazkodni, nagybajú, nehéz természet. (és ezek csak a leggyakrabban hallott találgatások az elmúlt 20 évből)
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: